Jogerősen: szabadságvesztés!

Pont került végre-valahára az egész horgásztársadalmat megrázó -még 2009 decemberében a Szigligeti-öbölben lezajlott- csúnya harcsamészárlási ügy végére. Arra az állatkínzási és lopási ügy végére, melynek során a tiltott módszereket alkalmazó Jenei László balatongyöröki és Tóth István keszthelyi lakosok rövid idő alatt 12 darab, 333 kilogramm összsúlyú vermelő harcsát gereblyéztek ki a mederből, húsos kampókkal ütve-vágva-vonszolva őket a vitorlás fedélzetére... mérhetetlen fájdalmat okozva ezzel a szerencsétlen, lelassult életfunkciójú állatoknak, és még többet a sok megsebzett, lassú pusztulásra ítélt fajtársaiknak.

A minden számítást felülmúló üzlettől, a temérdek harcsa látványától, a harcsavértől és a sikeres vadászat által gerjesztett, bennük tomboló adrenalintól megrészegült orvhorgászok véres-nyálkás-csúszós testekkel teli hajójukkal mámorosan, a majdani osztozkodás tenyérdörzsölős, örömteli reményében minden feltűnést kerülve iparkodtak Jenei álcázott magánkikötőjébe... ahol már elő volt készítve a fuvarozásra szánt talicska, a házban a feldolgozás kellékei. Legrosszabb álmukban sem gondolták volna, hogy a leszállt sötét, hűvös éjszakában, pár lépésre a biztonságtól, bármi megzavarhatja tevékenységüket... Valódi sokként élhették meg az őket már jó ideje figyelő G. József a BHNp Zrt halőre és H. Tamás rendőrfőhadnagy, a Balatoni Vízrendészeti Rendőrkapitányság keszthelyi őrse vezetőjének felbukkanását.

Elismerem, ilyen helyzetben nehéz viselkedni... nem is sikerült nekik sem... az egyikük a hivatalos közegre támadt, a másik meg bénultan, gyerekesen tehetetlenkedett.  Amikor a tett súlya lassan eljut a tudatunkig, rádöbbenünk, ha nem vigyázunk, egy pillanat alatt omolhat össze az eddig jól működő, szoros kapcsolati tőkén nyugvó, bejáratott világunk. Azonnal működésbe lép a reflexszerű menekülési, védekezési mechanizmus és a kész megoldás: ahogy mindig, egy telefonnal most is elsimítjuk... elvégre miért van az a megannyi zsebbarát?  Legrosszabb esetben ugrik egy időre a horgászengedélyünk, tetemes bírsággal körítve... fene bánja!

Talán csak később esik le a tantusz... a módszeres vizsgálat, a házkutatás, a jegyzőkönyvek kiállítása, a vallomások felvétele folyamán, lassan világossá válik, hogy amit tettünk az kicsivel több egy ejnye-bejnye csínytevésnél... Sőt látva, milyen lendülettel indul be a hivatalos gépezet, valamint az éjszakába nyúló kihallgatások után már felsejlik az, amire nem is merünk gondolni... az ügynek lesz folytatása, talán bírósági elé is kell állnunk?

Természetesen az ítélet "derült égből a mennykőcsapás"-ként érkezett a vádlottak számára! De, nem volt élő ember a teremben aki felfüggesztettnél többre számított volna, a "jól kézben tartott", lehengerlő védekezés következtében és bevett bírói gyakorlatnak, állatkínzási ítélkezésnek megfelelően. Mindemellett csak üdvözölni tudom az ítélkező bíró bátorságát, úttörő iránymutatását. Úgy tűnik új felfogás erősödik, áttörés történik ilyen ügyekben a bírói gyakorlatban és az ítélkezésben. E precedens értékű ítélet remélhetőleg idővel általánossá válik a magyar bíróságok hasonló ítélkezéseiben, az állatvilág rovására elkövetett bűncselekményekben.

Fellebbezésében a védelem Jenei minden vád és büntetés alóli felmentését kérte, míg Tóth -csak az okirat hamisítás bűntényét ismerte el (utólag írt Fogási Napló) pénzbüntetést vállalva- szintén felmentését kérte. A városi ügyész súlyosbításért fellebbezett. A fellebbviteli Megyei Főügyészség az ítélet helyben hagyását javasolta.

Ezek az előzmények után került sor a másodgokú tárgyalásra a Veszprém Megyei Bíróságon  Dr. Varga Gábor Zoltán tanácselnök bíró vezetésével 2011. szeptember 19.-én délelőtt 10 órakor. Itt már a Megyei Főügyészség képviselője jelen sem volt, ami nem tekinthető túl jó ómennek a vádlottak részéről. A tárgyalás a vád és az ítélet felolvasásával kezdődött, majd a védelem hosszú kívánságlistája következett a felmentést illetően, eljárási hibákra, elfogultságra hivatkozva, melynek döntő szereplője Dr. Szabó Zoltán tapolcai városi ítélőbíró volt és -gondolhatjátok- nem kedvező színben feltüntetve.

A bíróság megtanácskozva e kérelmeket, döntött minden, az ügyben újat nem hozó és azt nem befolyásoló kérelem elutasításáról, valamint felszólította a védelmet a védőbeszédek elmondására, és utolsó szó jogán megadta a lehetőséget a vádlottaknak is. Itt már áttörés nem történt, bár némi érzelmeket kavart a mindig magabiztos Jenei váratlan elpityeredése. Talán ez a gesztus lehetett nála az elkésett megbánás jele?

Rövid tanácskozás után Dr Varga Gábor Zoltán délelőtt 11 órakor kihirdette a jogerős ítéletet: helybenhagyta az elítéltekre első fokon kirótt büntetést!

Media One által készített, átvett montázs

A felelőtlen, vagy szándékos, esetenként kíméletlen emberi beavatkozás vizeink élővilágába jól definiálható anyagi károkkal jár, emellett mérhetetlen fizikai szenvedést okoz az otthoni közegükben üldözött, csak elejthető prédának tekintett állatoknak. A velünk született vadászösztön néha elemi erővel tör fel bennünk, brutalitásunk, a könyörület teljes hiánya valahai állati énünket felszabadítva irányítja tetteinket. Pedig a XXI. század művelt, iskolázott, környezetével tudatos szimbiózisban élő humanoidjától már elvárható lenne a felelős természet-viselkedés, még bizonyos, piszkosan szerezhető anyagi előnyökről való lemondás árán is! Sajnos úgy tűnik, hogy a messzi távolban van ez az utópisztikus állapot, és amint a fenti példa is bizonyítja, az orvul szerezhető javak megkaparintása nem társadalmi rétegfüggő.

Pontosan ezért kiemelkedő jelentőségű, szinte forradalmi az ítélet, mert találkozott végre -természet-élővilág károsítása ürügyén- a jóérzésű társadalmi igény a bírói gyakorlattal. Ez egy szép kezdet, ám ennél sokkal fontosabb, hogy ha pici mértékben is, és nagyon áttételesen, de némi igazságot szolgáltattunk a kínok között elpusztult balatoni harcsáknak. Az a tény, hogy folyamatosan felhívhattuk erre az ügyre a figyelmet többek okulására azt jelenti, ha tanulunk belőle, talán harcsáink nem hiába áldozták életüket.

A jövőben, mielőtt elkapna bennünket a szenvedély, és kezdenénk kivetkőzni emberi mivoltunkból... hát emlékezzünk erre a harcsa - mementóra!

Üdv.

Írja és szerkeszti: kocika

Szigligeti vérengzés - másodfokon!

Tájékoztatok minden -az ügyet szívén viselő, a Balatonért és horgászatáért felelősen gondolkodó- érdeklődőt, hogy a 2009.december 2.-án a Szigligeti-öbölben történt harcsamészárlás két, első fokon börtönbüntetésre ítélt tettesének /Jenei László és Tóth István/ fellebbviteli tárgyalása 2011. szeptember 19.-én hétfőn 10 órakor kezdődik a Veszprém Megyei Bíróságon /8200 Veszprém, Vár u. 19./ A tárgyalást a 143. sz. teremben Dr. Varga Gábor Zoltán tanácselnök vezeti.

Bízom a bíró bölcsességében, hogy a már csaknem két éve húzódó, de a balatoni horgásztársadalmat mindmáig élénken foglalkoztató, különösen nagy kárt okozó, kirívó -mellesleg "agyonbizonyított"- ügy végére mihamarabb pontot tesz.

A tárgyalás nyilvános. Véleményünket, megítélésünket, néma tiltakozásunkat ezen horgászhoz méltatlan, nem mindennapi esetről kívánatos lenne a jelenlétünkkel nyomatékosítani.

Az ügyben kevésbé jártasak tájékozódását segítheti a feldolgozott eset és az elsőfokú ítélet, valamint kiszabásának indokai.

Írja és szerkeszti: kocika

Nyárelői keserűség

Barátaim!

Van olyan ember -különösképp horgász- ebben az országban, aki ne hallotta volna a megrázó híreket, vagy látta volna a döbbenetes képsorokat az idei május-júniusi nagy balatoni harcsapusztulásról? Van olyan, a Balaton élővilágát figyelemmel követő, érte felelősséget vállaló, jelenét  óvó, jövőjéért aggódó ember, akit nem ütött volna szíven e szezonkezdeti megmagyarázhatatlan, szomorú esemény? Annak a látványa, amikor életerős, ivarérett harcsák tetemeinek tucatjai, százai, ezrei hánykolódnak élettelenül a nádasokban, gyékényesekben, vagy a partok között a nyílt vízen?

Egy kapitális harcsa szomorú vége.

Akinek csak a médiában volt lehetősége követni az eseményeket, az valamivel jobban járt, mint a szemtanúk... szélcsendben a gyékény, a nád fogságába szorult, oszlásnak indult tetemek fertelmes bűze terjengett a tavon és a csónakjukban ülő, békés pontyozók érzékszerveinek háborgatásán túl ez az irritáló szag maradandó vendégnek nyilvánult azok ruházatban is.

Harcsatetem a gyékényi pontyozó helyemen.

Sokan és sokat írtak e -a Balaton életében is- rendkívüli, váratlan tragédia vélt okairól, hiszen emberemlékezet óta a természet, a tó nem produkált hasonlót... éppenséggel a legellenállóbb, legnagyobb túlélő halfajjal szemben. Se szeri, se száma a lefotózott, haláltusájukat vívó, vagy elpusztult ölnyi harcsáknak, a seregnyi hozzászólói véleménynek, tuti teóriáknak, esetenként a legbizarrabb konspirációs elméleteknek.. az emberi gondatlanságtól kezdve, az áramozáson át, egészen a szándékos mérgezésig. Mivel ezeket a ki-ki vérmérséklete szerint diktált elképzeléseket semmi konkrétum sem támasztja alá, nem is mennék bele ennek taglalásába, viszont nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy egy hivatalos személytől származó, úgymond "szakértői" véleményt azért ne ismertessek. Annak idején, az egyik helyi rádióban, a riporter célzott kérdésére a Balaton fővárosának polgármestere a tömeges harcsapusztulást -ki annak nagyságrendjét 300 darabra(!) taksálta- a klímaváltozás számlájára írta, magabiztosan. Az ilyen, és ehhez hasonló, laikusoknak szóló badarságra mondják az értelmesebbek... no comment.

Az alábbi, szorosan a témával foglalkozó, komoly hangvételű cikk íróját szinte be sem kell mutatnom nektek. Ő Szári Zsolt, az általatok oly jól ismert, alias "willy", a hazai horgász közélet egyik meghatározója, megannyi horgászújság, portál kedvelt szakírója... ki először jelentkezik saját írásával ezen az oldalon. Halászati szakmérnök, horgász, versenyhorgász, szépíró, és nem mellesleg -születésétől fogva- a Balaton szerelmese, titkainak utolérhetetlen tudója. Elhivatottságát balatoni kötődése, élete munkája, seregnyi versenyhorgászati trófeája, remekbe szabott, a vízi világ, a természet és az ember mély, érzelmi kapcsolatrendszerét boncolgató, balatoni ihletésű, kiváló novellái bizonyítják. Kivételes tehetségét, rátermettségét sokszor bizonyította, és erejét mindig az általa igaznak vélt jó ügy érdekében mozgósította... az alábbi elemző, tényfeltáró írásában is ez a szándék vezérelte. Nagy örömömre Zsolti barátom megtisztelt ezen munkájának közreadásával. Olvassátok, fogadjátok szeretettel!

Harcsavész idején

Írta: Szári Zsolt

Talán ismert a kedves olvasó előtt Vígh József horgászíró nagyszerű elbeszélése, ami egy kapitális balatoni harcsa kalandos, nem mindennapi fogásáról szól. A „Harcsanász idején” című írás a tihanyi ősnádas rejtelmes öblébe vezet bennünket, akkor, amikor virágzik az akác, és a véletlenül felfedezett halóriások éppen nászhoz készülődnek. Bizony, az egykori horgászidill mára történelemmé silányult: az ősnádasok megkoptak, a horgászok létszáma százszorosára duzzadt, és sajnos baj van a tó szürke eminenciásaival is…

A "Nyárelői keserűség" című cikk nagyon érdekes, folytatásához   klikk ide

Írja és szerkeszti: kocika

2011/2... Májusi fiaskó

Igencsak megpezsdült május elejére a vízi forgalom a környékünkön. A kiszámíthatatlanul egymást követő időjárási frontok pillanatnyi szünetében, ha kisütött a Nap és végre elcsendesült a kitartóan fújó szél, csak úgy rajzottak ki a kikötőinkből halat fogni akaró, és ezért minden praktikát bevető, már jól ismert, hétpróbás horgásztársak. Jó időbe tellett megérkezni távoli helyeimre a sok üdvözlés, érdeklődés, pár jó szó váltása mellett. Még mindig slágernek számított a nemrég fogott és visszaengedett "tizenegyésfeles" pontyom... ki-ki a maga módján értelmezte kivételes szerencsém és különcségem.

Zoli mutatja Pikesznek, mekkora halat fognak egyesek.

Halat, főleg pontyot, ilyenkor jobbára a partközeli, langyosabb vizeken találni, ezért aztán nagy a tülekedés a sekély -fél méteres, nyolcvan centis- nádi helyekért. Majd' mindenki szerzett az évről-évre gyérülő parti sávban néhány reményteljesnek ítélt nádköteget, amit aztán bőszen etetni kezdett, mit sem törődve a néhol araszt is meghaladó fenékiszappal. - "Hamarosan úgyis 'kifürdi' a hal" -mondták,  és igazuk volt! Aki ráadásul belecsapott egy pontyok által járt csapásba, annak nem kellett aggódnia a mindennapi hala és szórakozása miatt. Zömében 1,5-2,5 kg közötti -az itteni zsargonban Teszkósnak hívott- kispontyok jöttek, de néha egy-egy hármas, sőt komolyabb példány is beszaladt, pár esetben megtépve a meglepett horgászt.

Én, szezonról-szezonra -eléggé mazohista módon- kitartok külső, ismert, jól bejáratott helyeim mellett, jóllehet tudom, hogy ezeknek a mélyebb vizeknek az igazi beindulása a nagy pontyívási hancúrozást követően, a víz jelentős felmelegedése -június eleje- előtt nem várható. Ám az április végi nemvárt dupla-szerencsés délután maradandó élménye maradásra ösztönzött. Továbbra is kitartóan etettem a Sarkot, még akkor is, ha az időjárás nem engedte a horgászatot, ami pedig elég gyakori vendég volt minálunk.

Döntésem kezdetben helyesnek bizonyult. Április 30.-án végre az istenek kedélye is mosolygósra fordult a közelgő újabb front előtt. Az ajándékba kapott kedvező feltételeket kihasználva egyre-másra érkeztünk és leptük el a vizet, fortunában és a halak étvágyában bizakodva. Halmozgásnak nyomát sem láttam, és egyetlen botom figyelése a majdnem álló, csak enyhén lotyógó vízben sem igényelt szerfölötti koncentrációt, így jutott időm fényképezgetni és a cseperedő gyékényesben a közeli horgásztársakkal magvas eszmecserét folytatni fogásaikról a balatoni pontyozás náluk bevált fortélyairól. Volt olyan "kisvizes", aki már a tizenötödik pontyánál tartott, de többen is már erősen zárkóztak mögé.

A Sarok április végén.

Már bukik a Nap, erősen hűl az áprilisi este. Felkerülnek egymás után a kizárólag horgászatra szánt kimustrált ruhadarabok a testre, és ahogy a jóleső meleg átjárja az embert, azonmód élénkül a figyelme. Ideje is, mert ez már a kapási időszak... annál is inkább, mivel kicsit beljebb a gyékényben gyanús mozgást észleltem.

A "2011/2... Májusi fiaskó" című cikk nagyon érdekes, folytatásához   klikk ide

Írja és szerkeszti: kocika

Kalandos kezdet Örvényesen

Szevasztok!

Varga Csaba horgászbarátunkat nem kell bemutatnom, hiszen őt és rendszeres beszámolóit is már jól ismeritek. Ő az, aki -budapesti lévén- az örvényesi vizeket, a Tihanyi félsziget oltalmában fekvő, halban bővelkedő nádasokat vallatja, kutatja... nem kevés sikerrel. Ám az idei év számára is hozott meglepetést. Az eredményes horgászat mellett olyan megpróbáltatásban részesült, ami könnyen rosszabbul is végződhetett volna. Remélem mindnyájan tanulunk belőle...

Kalandos évkezdet

Irta: Varga Csaba

…álmosan szorongatom a reggeli kávémat a kezemben és közben arra gondolok, hogy néhány óra utazás után már a Balatonon, Örvényesen leszek. Végre újra a Bázsai-öböl vizein ringatózhatom –mely oly sok szép emlékkel ajándékozott meg tavaly augusztusban- és ismét élvezhetem a teljes kikapcsolódást úszóimra szegezett tekintettel. Kis aggódással tölt el, vajon mit találok régi helyeimen, mennyi rendezkedést, takarítást igényel horgászatra alkalmassá tétele? Elhessegetem a gondolatot… majd a helyszínen úgyis kiderül. Azt viszont jóleső érzéssel nyugtázom, hogy csónakom már vízen van, A vízre tételt a felújítási munkálatok, ülésdeszkák cseréje ugyan kicsit hátráltatta, de az elmúlt látogatásom utolsó pillanatában mégis sikerült vízre helyezni és beparkolni az egyesület kikötőjébe.
Kihörpintem a kávét, még egy utolsó ellenőrzés, aztán indulás... vár a Balaton és az első horgászat.

A "Kalandos kezdet Örvényesen" című cikk nagyon érdekes, folytatásához   klikk ide

Írja és szerkeszti: kocika

2011/1... Nyitány

Horgásztársaim, olvasóim!

Ismét elmúlt egy év és a hosszú, szokatlanul fázós tél után végre megérkezett a szívet, lelket bizsergető tavasz. A napok nyújtózása, az újra éledő természet, a csiklandozó meleg szellők, vizeink feléledése, mind-mind jelzi, hogy eljött számunkra is a teendők ideje... az ingujjfeltűrős, serény készülődés az új szezon kihívásaira. Ilyenkor a gondos, aktivizálódó horgászember módszeresen nekilát a téli tétlenség alatt számtalanszor végiggondolt, nyerőnek ítélt praktikái megvalósításának... legyen az akár egy újabb horgászhely kialakítása, csodacsalik bevetése, csónakja, vagy technikai felszereltségének tökéletesítése, esetleg a hangsúly áthelyezése más halfajra.

Az időszakos hangsúly áthelyezése az én esetemben a körülöttünk ólálkodó, pontyozás közben sok nem várt galibát okozó harcsákra vonatkozik. Sokszor és sokan kaptunk ízelítőt, milyen az, ha horgászat közben egy nagyobbacska -több tucat kilós- harcsa beúszik az etetett helyünkre és elsodorja a nehéznek ítélt pontyozó szerelésünk... egyszer még kényszerfürdőzés is lett belőle!

Idei szándékom, rendet tenni ezen a téren a mi kis öblünkben, s mivel királyi méretű és karakterű halakkal van dolgunk, ez különleges kompromisszum-mentes technikát, felszerelést igényel. Aki a műszaki részletek iránt is érdeklődik, annak elárulom, hogy a pár éve hadrendbe állított Spro márkájú tengeri harcra fejlesztett botommal alapvetően elégedett vagyok, hossza 2,4 m és kétrészes, 50 lbs ereje lenyűgöző. Ennek megfelelően, súlya az orsóval, zsinórral együtt meghaladja az egy kilót, ezért kézben tartani ezt a petrencés rudat legfeljebb a bedobás erejéig lehetséges. Ám nincs is szükség különösebb erőmutatványra, mert bedobás után a csónakban azonmód nyugvópontra jut.

A szerelésem gyenge láncszemének a meglévő peremfutó orsót találtam, ezért a szakirodalmat tanulmányozva, kézreálló, de még megfizethető multiorsóval szemeztem. Előnyös, felhasználó-barát tulajdonságai miatt a Cormoran Corboss 510 nevezetű -autócsörlő méretű és súlyú- orsóra spóroltam a télen, mivel ugyanúgy kell a botra felszerelni és használni, mint a megszokott peremfutó orsót -előretekerve behúz- emellett nagy tároló kapacitású és megjelenése, mérete komoly erőnlétről tanúskodik. Kíváncsian várom az ismerkedést egy ilyen 'sosemvolt' multiorsóval. Már csak az ideillő fonott zsinórról kell gondoskodnom. E célra a Power Pro 0,56 mm átmérőjű, 75 kg szakítású zsinórját találtam a legmegfelelőbbnek. Reményeim szerint a horgászboltba hamarosan beérkező ezer méteres spulniból ki tudok pörgetni legalább 250 métert magamnak.

Még telelő csónakjaink őrzője, Szimba

A "2011/1... Nyitány" című cikk nagyon érdekes, folytatásához   klikk ide

Írja és szerkeszti: kocika

Igazságszolgáltatás!

A 2009. december 2.-án este a Szigligeti öbölben lezajló vérfürdőt, a 12 db. vermelőhelyéről kitépett óriásharcsa tragédiáját már sokan ismerik. Sokan és sokat írtunk erről a -Jenei László balatongyöröki és Tóth István keszthelyi "horgászok" által elkövetett- horgászati berkekben nagy felháborodást kiváltó rémtettről. Az ügyben a kedélyeket még az is borzolja, hogy a nagyon módos, izgága alapállású, györöki kisember -hírek szerint- régóta a szigligeti öböl élővilágának köztudott vámszedője, a keszthelyi pedig több horgászbolt tulajdonosa, horgászegyesületi elnök, országos horgászversenyek résztvevője és előkelő helyezettje, a rabcis ellenes tevékenység élharcosa. Mindkettő megfelelő egzisztenciával, anyagiakban -láthatóan- kellően eleresztve élhettek és hódolhattak közös hobbijuknak és úri passziójuknak a horgászatnak. Nem szükségből kellett nekik harcsák tucatját rabolni! Szó nincs megélhetési kényszerről! Ráadásul pontosan tudták mit cselekszenek, hiszen nem kezdők a pályán. Az egyikük megélhetése és társadalmi pozíciója is a horgászathoz köthető, ezért úgy gondolná az ember, ez elég kötelező erő jó hírnevének féltésére és megőrzésére. Feltolul a kérdés! Mi végre hát e cselekedet, mire kellett az a rengeteg harcsa... bármi áron is? Milyen cél érdekében kellett azoknak ilyen nyomorultul elpusztulni?

Az egyik barátom egy nekem címzett levélben ezt írta anno... talán neki van igaza:

"Sok embert elkap az adrenalin, szerzés, a fogás ösztöne. Nem mondom, hogy helyes, de valahol értem! Nézd ezt a két barmot Györökön! Kiütnek néhány óra alatt félmillió értékű halat (nem rossz fizetés, akárhogy is vesszük). Mellette, gondold el azt az élményt, amit a halak megfogása adott. Néhány óra alatt kitépni 30 kg átlagsúlyban, 12 db óriásharcsát! Ebben a kifordult világban, a minden erkölcsi gátlástól megszabadult emberek milyen jól szórakozhattak!"

Az ítélet

Helyszín: Tapolcai Városi Bíróság
Időpont: 2011. április 5. kedd, 15 óra
Jelen vannak: - Dr. Szabó Zoltán bíró és titkárnője,
- Dr. Móricz Györgyi ügyész, a vád képviselője,
- Jenei László elsőrendű vádlott és ügyvédje,
- Tóth István másodrendű vádlott és ügyvédje,
- Vörös Sándor a BHNp Zrt képviseletében,
- Jenei Lászlóné tanú,
- jómagam, -akit legtöbben "kocika" néven ismertek- a hallgatóságot képviseltem.

A Magyar Köztársaság nevében dr. Szabó Zoltán bíró hirdette ki a Tapolcai Városi Bíróságon hozott ítéletét: Jenei László elsőrendű vádlott bűnös lopás bűntettében, állatkínzás és jogtalan elsajátítás vétségében. Tóth István másodrendű vádlott bűnös lopás bűntettében, állatkínzás és magánokirat hamisítás vétségében.

A Bíróság Jenei László elsőrendű vádlottat halmazati büntetésül 1 év 2 hónap börtönbüntetésre, 1 év egyéb közrendi eltiltás mellékbüntetésre, Tóth István másodrendű vádlottat halmazati büntetésül 1 év börtönbüntetésre és 1 év egyéb közrendi eltiltás mellékbüntetésre ítéli.

A Bíróság egyetemlegesen kötelezi Jenei László elsőrendű és Tóth István másodrendű vádlottakat, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül fizessenek meg a BHNp Zrt magánfél részére 208.125 Ft tőkeösszeget és annak kamatait, személyenként 10.000 Ft illetéket, valamint -egyetemlegesen- fizessenek 477.976 Ft bűnügyköltséget a Magyar Állam részére. A Bíróság a Balatoni Vizirendészeti Rendőrkapitányság által lefoglalt bűnjeleket (horgászfelszerelések, hármashorgos horgászeszközök, 6 db. halászháló, stb.) elkobozza, a lefoglalt -Fonyódon tárolt- vitorlást és a hozzá tartozó hajómotort szintén elkobozni rendeli.

A "Igazságszolgáltatás!" című cikk nagyon érdekes, folytatásához   klikk ide

Írja és szerkeszti: kocika

Badacsonylábdihegyi horgászat 2010.

Kedves horgásztársak!

Ismét magunk mögött hagytunk egy kellemetlenül hosszú, didergős telet. Ám ahogy múlik az idő és enged a fagy szorítása, úgy éledezik és tér újra magához tetszhalott állapotából a természet, a szárazföldi és a vízi élővilág. A fokozatosan táguló, fényben fürdő nappalok, a lelket melengető, bársonyosan simogató szellők, a virágcsalogató napsütés, a bizarr madárcsicsergéstől hangos környezet, egyre élénkülő életkedvünk mind-mind jelzi - bizony már itt a tavasz. És ha beköszönt a március, a horgászszezon nyitánya, akkor -mint már tudjátok- szinte menetrend-szerűen érkezik Sipkay Csaba évkezdő, óév összefoglaló színvonalas naplója. Csaba barátom immáron harmadik alkalommal tiszteli meg kis közösségünket élménybeszámoló jellegű átfogó írásaival, a Badacsony déli lankáin megbújó Lábdihegy előtti varázslatos vizeken szerzett csónakos, nádi-gyékényi horgásztapasztalatainak megosztásával.

Mindnyájan megkedveltük 2009. és 2010. évi írásaiból ismert stílusát, történeteit és többen elfogadtuk balatoni horgász számára megfontolandó tippjeit, tanácsait, néhány területen pedig -szakértelméből fakadóan- nélkülözhetetlen ismereteit. Biológus kutatóként mindene a természet, a környezet, és ha nagy ritkán a lábdi vizekre evezhet, horgászként megszűnik számára az idő, a napszakok változása... az őt körülölelő vízi világ úr.

Idén rendhagyó naplóval jelentkezett. Szerény természeténél fogva sokáig fontolgatta közlését, de végül úgy döntött, megosztja az olvasóval gondolatait, aggodalmait. Írása két elkülönülő fejezetből áll. Az első rész a környezetét felelősen óvó, történelmi örökségünk, a táj és a civilizáció harmóniájáért aggódó lokálpatrióta keserű sikolya a még meglévő és megmenthető értékekért. A második rész a felhőtlen horgászaté s ugyanakkor gondolatébresztő is, melyben egy vérbeli nádi-gyékényi, csónakos pontyhorgász mesél élményeiről, aggályairól, csodálatos képi világba ágyazva. Fogadjátok szeretettel...

Rendhagyó jelentés Badacsonylábdihegyről

Írta: Sipkay Csaba

I. Elszomorító folyamatok a „fejlesztés” jegyében

Mielőtt múlt évi horgászélményeimről írnék egy kis élménybeszámolót, engedjétek meg, hogy néhány bekezdés erejéig szóljak azokról a vészjósló törekvésekről és folyamatokról, amelyek nem kerülik el a békés és sajátos hangulatú, művészek által évszázadok óta imádott és magasztalt települést, Badacsonylábdihegyet és környékét.

A "Badacsonylábdihegyi horgászat 2010." című cikk nagyon érdekes, folytatásához   klikk ide

Írja és szerkeszti: kocika

Figyelem!

Tájékoztatásul közlöm minden érdeklődővel, hogy a lopással és állatkínzással vádolt Jenei-Tóth páros büntető ügyének tárgyalását 2011. április 5.-én kedden 12,30 órakor folytatják a jól ismert helyszínen /8300 Tapolca, Köztársaság tér 4. földszint 5. tárgyalóterem/ a BHNp Zrt. vezérigazgatójának tanúi meghallgatásával /menesztése után nem tudom, aktuális-e még?/ és a védelem kérésére Jenei Lászlóné újbóli tanúvallomásával. Ezután, dr. Szabó Zoltán bíró szerint, határozathozatal következik és remélhetőleg végre pont kerül a másfél éve húzódó első fokú hercehurcára.

A tárgyalás nyilvános, és várható időtartama 1,5 óra. Véleményünket, megítélésünket, néma tiltakozásunkat ezen horgászhoz méltatlan, kirívó ügyről kívánatos lenne a jelenlétünkkel nyomatékosítani. Várok minden -a Balatonért és horgászatáért felelősen gondolkodó- érdeklődőt... találkozhatnánk a bíróság előtti parkolóban, délben.

Reménykedve bízom az ítéletben, és kíváncsi leszek arra is, hogy valamelyik vádlott az utolsó szó jogán, mutat-e leheletnyi megbánást elkövetett cselekedeteik, a történtek miatt?

Az emlékezetfrissítőt itt, az előző tárgyalási forduló rövid összefoglalóját itt és itt találjátok.

Innen indult és itt fejeződött be a nagy harcsamészárlási akció 2009 dec. 2.-án Balatongyörökön.

Írja és szerkeszti: kocika

Hála neked BHNp Zrt.

Ha valaki számára első pillantásra gondot jelentene ennek a sok összetorlódott, kimondhatatlan és megjegyezhetetlen mássalhangzó tömegnek -BHNp Zrt.- a memorizálása és értelmezése, azon nem lepődnék meg. Valószínűleg nem sokan találják el elsőre mi is lehet ez a betűszó, s még kevesebben tudnák kimondani a teljes nevét hibátlanul... ezért segítek: "Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság" a keresztségben kapott teljes neve... de ez még idegenebb a rövidített változatnál is. A Balatoni Halászati Zrt.-ből kiválás útján létrejött, 100 %-os állami tulajdonú cég felettes szerve és vagyonkezelője 2009. szeptember 28-tól a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, röviden - nem fogjátok kitalálni- a BfNP.

Nem célom az új  társaság szakmai-működési koncepciójának véleményezése -ezt hozzáértők már megtették- laikusként kizárólag a hatáskörükbe tartozó, éves balatoni területi horgászengedély -azon belül is a 2011 évre megállapított- árak, kialakításának és tálalásának politikájáról szeretném néhány gondolatomat megosztani veletek.

A "Hála neked BHNp Zrt." című cikk nagyon érdekes, folytatásához   klikk ide

Írja és szerkeszti: kocika