2009. Hatodik bejegyzés

Szevasztok!

Azt hiszem, nem késtem sokat, adtam egy kis időt kiélvezni, elemezni minden olvasómnak az előző írásomat -eleddig 81-en voltak kiváncsiak rá- és már újra itt vagyok!

Mivel is kezdhetném, mi volt az elmúlt két hét jellemzője? Hát persze, hogy az időjárás, mint mindig ebben az évben! Laikusnak kicsit furcsának tünik, hogy állandóan az időjárással foglalkozom, de a horgászember onnan ismerszik meg és különbözik más halandótól, hogy fél szemmel folyton az eget kémleli, és megpróbál pozitív horgászati következtetéseket levonni még a legelvetemültebb körülményekből is. Bízik benne, hogy a hobbija gyakorlásának idejére minden jóra fordul, és ha nem, akkor elhiteti magával, hogy ezek a különleges -értsd ocsmány- időjárási viszonyok a halakra másképp hatnak és lehet, hogy ráadásul fokozzák étvágyukat, kapókedvüket. Ugye, ismerős helyzet? Azt hiszem Ti sem vagytok másként,... jól gondolom? Aztán jön a kijózanodás! Didergés a jeges nyéreleji éjszakákon, hullámvasútat megszégyenítő himbálózás a csónakban, az erős kitartó, sosem lankadó szélben, idő elötti menekülés a bármelyik pillanatban bekapcsolt piros riasztás miatt! Egyik kritérium sem a békés horgászatot szolgálja, hát még együtt,... és majdnem minden nap!

                                        Ezek nem ideális körülmények, főleg éjszakára! 

Mint már tudjátok esti, éjszakai horgászként szoktam magam definiálni, így van kialakítva már hosszú ideje horgászéletem. Szinte félve írom le újra, hogy április 12.-e óta -szinte minden lehetőséget kihasználva- egyetlem pontyot sem fogtam a jelzett időszakban! Még igazi kapásom sem volt! Nem is tudom mivel magyrázni! Lehet, hogy a globális felmelegedés okozta szokatlan időjárási anomáliák miatt felül kell vizsgálnom szokásaimat? Minden pontyomat -feladva elveimet- reggeli, délelőtti időszakban fogtam, még azokat is amelyekről a következőekben számolok be!

De, a halak előtt, már sokadik alkalommal, hadd ejtsek néhány szót ismét a Körnádról. Mint emlékeztek, azt igértem, dokumentálni fogom teóriám helyességét, azt amit az előzőekben, itt és itt az UVB sugárzás nádra való hatásáról kifejtettem. Ime néhány kép, száz szónál is bizonyítóbb erejű!

                                       A maradék Körnád fejlődése 2009. június 4-én

                                      Ugyanaz három héttel később, 2009. június 24.-én

Ez a rapid, döbbenetes változás röpke 20 nap alatt zajlott le, közben -ha utána néztek- néhány napon keresztül UVB riasztás volt szerte az országban, ettől volt hangos a média. Örülnék, ha tudnátok valami más magyarázattal is szolgálni -biológus és egyéb tudós kollégáim-  az én, nem tudományos -empirikus- megfigyelési módszeremmel szemben. De, ha nem, akkor ez a katasztrófa nemcsak a nádat, hanem minden élő szervezetet fenyeget! Lehet, hogy csak túl aggályos vagyok? Ítéljétek meg! A képek tájolása D-É, tehát a felvételek a nádfal déli -sugárzásnak közvetlenül kitett- oldalát mutatják.

Az idei Medárd különösen a hónap második felében mutatta meg az erejét, a hidegfronti betörés esőket, tartós lehülést, és kiszámíthatatlan horgászati körülményeket hozott. A lassan felmelegedett Balaton a hideg 8-10°C-os éjszakák és a 13°C-os, borús, esős, szeles nappalok hatására pillanatok alatt ismét 18°C-ra hűlt. A másodfokú viharjelzés szinte állandósúlt, ritka szüneteiben kiszaladtunk a vízre rendbetenni megtépázott helyeinket, kicsit próbálkozni -különösebb hit nélkül- és főleg, beetetni. 

Csak lassan enyhült a júniusi zord időjárás, legközelebbi horgászatra alkalmas idő csak június 24.-én jött el. Ekkor -véletlenszerűen- a Körnád környékén gyűlt össze a kis csapatunk -az öt csónak- és a körülmények, meg a viszontlátás örömétől lelkesen tervezgettünk, gyerekesen ugrattuk egymást. Alább alkalmam lesz bemutatni néhány kollégát, akiket ugyan említettem korábban, de még nem készült kép róluk.

                                                        Az elsőnek érkező Misi.

                                                              Pikesz is befut. 

                                                     Ő Pista, a kisvizek vallatója.

                         Ki a jobb horgász? Tóth Jóska, vagy az -elmaradhatatlan- felesége?

Az idillnek hamar véget vet egy botsuhogás -természetesen Pikeszé- és kis locsogást követően szákban landol a hármas pikkelyes. Aztán nekiáll a helyét gereblyézni a házilagos célszerszámmal -amit mellesleg mindnyájan használunk- majd olyan gyorsan, ahogy összeállt, szét is rebben a társaság.

                                          Pikesz, a hármas pikkelyes, no, meg a gereblye...

Két nappal  később -péntek délután- mindnyájan kint tolongunk a vízen, a többnapos kényszerpihenő után már mindenkinek bizsereg minden érzékszerve a pontyozás után, bár az idő nem mondható ideálisnak. A Körnádból kifelé tartok a Gyékény felé, mikor látom valakinek a görbülő botját mélyen bent a gyékényben. Csak nem Misi birkózik? Alighanem ő lesz! Egyenest besiklok a csatornába és már matatok a fényképezőm után. Majdnem lekéstem a jelenetről, de még a sikeres szákolást el tudtam kapni!

                                                    Ez a 8 kilós tükrös már nem megy el!

Keze-lába remeg a megerőltetéstől, meg az átélt izgalmaktól. Izgatottan meséli, hogy óriási mozgás volt a helyén, majd eltünt az úszója és megfeszült a zsinór. Megütötte és az elötte lévő nyiladékban egy kisszobányi területen hatalmas ribillió kezdődött! Alig bírta tartani a mindenirányba, vadul kitörő halat. Csak lassan szelidült a harc és az egyik pillanatban, mikor felhúzta, látta, hogy a hátsó alsó uszonyának vastag ,erős csontjába akadt a vadonatúj, Owner márkájú, 2/0-ás horog. Ennek fele sem tréfa... és már lélekben felkészült a ponty elvesztésére... Később, szákolás után, mikor szabadítja a horgot -már a jelenlétemben- veszi észre, hogy elég észrevehetően kinyílt és lehelletnyi szakáll tartotta a súlyt. Még ez is! Szerencse a négyzeten! Hasonló kalandom nekem is volt ezzel a horoggal -persze elment a halam- azóta kerülöm ezt az agyonreklámozott márkát. Más horogja nem lévén, úgy oldotta meg azt a problémát, hogy fogóval egyszerűen visszagörbítette és nevetve mesélte, milyen könnyen ment!

                                 Szerencse fia, meg a 8 kilós tükörponty. Megizzasztotta...

Délelöttönkénti horgászata sikeresnek mondható, az elmúlt napokban szépen fogott, -főleg az én Gyékényi és Sarki helyeimen- 3-5-6 kilós pontyok estek áldozatul, 9 és 11 óra közötti időszakban. Mivel az esti horgászat általában az állandó -indokolt, vagy indokolatlan- riasztás, a kialakuló viharok, a feltámadó szél miatt nagy valószinüséggel dugába dől, úgy határoztam, ha pontyot akarok fogni még ebben az életben, akkor nekem is alkalmazkodnom kell a megváltozott körülményekhez.

Döntésemet tett követte, másnap 27.-én szombat reggel szép időben, 6 óra körül már beültem a kissé ráetetett helyeimre. A Sarkon kezdtem, de hamar átmentem a Gyékénybe. Az előző napokban azok a kollégák fogtak kizárólag pontyot, akik krumplival csaliztak. Bosszantott,... egye fene, megpróbálom!

Szóval feltűzöm mindkét botomra a kifaragott, félpuhára főzött krumplit és várok. Kisvártatva a baloldali úszóm környékén felszálló, apró buborékfelhőt látok felszállni, majd néhány perc múlva kicsit arrébb. No, végre... ez biztos ponty! Mióta várok már erre! Kitartóan bent matat a helyemen, szedegeti a kukoricát, de miért nem találja meg a krumplit? Néha enyhén bemozdul az úszóm, kicsit lesűlyed, de megint visszaáll. Már legalább fél órája folyik ez a játék, mikor eltünik az úszóm és megfeszül a zsinórom. Megütöm, derekasan! Az egész "cájg" ellenállás nélkül kivágódik a vízből, ott meg buboréközön tör a felszinre, valószinüleg megugrott a hal. Bosszúságomat növeli, hogy észreveszem derékba tört olasz úszóm egyik fele bent a helyemen, a másik fele pedig csonkán lóg a karabineren. Hálisten, ez volt az utolsó, ebből a méregdrága szörnyűségből! 

      A fekvő úszó nem a kapást mutatja! Derékba törött bevágáskor! Kíváló áruk fóruma! 

Míg bíbelődök a használt balsafa úszó újra üzembe helyezésével, átsuhan a fejemben a gondolat, lecserélem a mihaszna krumplit, vissza kukoricára! Így is teszek! Visszadobom az egészet az előző helyre, -nem sok bizodalommal... már mérföldekre járhat a pontyom! De, nicsak! Öt perc sem telt el és ismerős, gyöngyöző buborékok szállnak fel, talán fél méterre az újonnan szerelt úszómtól! Na, most válik el, megérte-e a csere? Körülnézek, jól kézre áll-e a szák, nincs-e a bevágás útjában semmi sem? Minden rendben, felkészülten várom a "támadást"! Amikor ezt nyugtázom, megindul az úszó felfelé határozottan. A kellő pillanatban megvágom és tizedmásodpercnyi reakcióidő-szünet után kitör a pontyom elementáris erővel balra a sűrűbe, majd előre, még beljebb. Csak tartani tudom, az irányítást már rég elvesztettem! De, kitanultam a technikájukat és tudom többnyire a gyékényről leverik magukat, csak idő kérdése. Vagy mégsem? Érzem, hogy lassan sodrodik felém a ponty, együttes erővel küzdjük le a gyékény ellenállását. Nyílt vízre érve új erőre kap, de már átvettem az irányítást és két rövid kitörés utáni pipáztatást követően már kezesen siklik a szákba. Már értem az erejét és harcosságát: szokatlanul hosszú tükörponty. Nemes ellenfél!

                   Hat és feles szép tükrös a Gyékényből. A reggeli ponty, a fél kilences!

Délután -ez még mindig a szombati nap- a kedvező viszonyokat kihasználva már korán lementünk. Mások is hasonló képpen gondolkodtak, közel teltház volt a vízen. Kiérek a Gyékénybe bedobok a jobb oldali lyukba, simán érkezik a fenékre a horog, szépen beáll az úszó. Visszatekerek a zsinóron annyit, hogy feszes legyen és -még mindig állva- lehejolok, hogy letegyem a botom a helyére. Nem jutok a művelet végére, mert felpillantva észreveszem, hogy az úszó kiemelkedik a vízből és eldől. Elkerekedett szemmel nézem -néhány tized másodpercig- ezt a képtelenséget és állva, rálegyintek. Begörbül a bot a kezemben és erős húzást érzek. Rövid csörtetés után kihozom a nyílt vízre és ekkor nyilal belém a felismerés... a szákom még összecsukva hever a csónak alján! Veszettül forog az agyam miközben próbálom tartani a cikázó pontyot. Tervem az, hogy addig fárasztom, míg felfekszik a vízre, ott tartva, a botot combközé fogva, két kézzel pillanatok alatt kibontom és rögzítem a szákot. Az sors azonban másként gondolta: a pipáltatás sikerült, a ponty is sokat veszített erejéből, de nem annyit, hogy egy utolsó rugással meg ne tudjon szabadulni a horogtól! Láttam, mert többször is a felszinen volt, olyan 5 kilósra saccoltam. Később rekonstruáltam az eseményeket, állva, lagymatagon ütöttem -magam sem hittem a kapásban- a horog nem akadt rendesen és a felszini forgolódásban egyszerűen kiakadt. Bye, bye potyka, ma te nyertél!

Aztán a hétvége további részében már nem volt több esemény -másnak sem- Pipit kivéve, aki vasárnap délelőtt mellettem egy 6 kilós pontyot akasztott. Sokáig harcolt a kis ember a hallal a szűk helyen, orsó nélküli szerelésével.

                                A 40 kilós kisember és a 6 kilós ponty küzdelme a gyékényben.

Június 30.-án, hétfő délután hívom Misit, mikor megyünk le a Balatonra, mindeközben elmondja, hogy reggel volt lent és 11 óra körül fogott egy szép 5 kilósra saccolt pikkelyes tőpontyot az én gyékényi helyem jobb oldalán. Hosszasan ecsetelte a ponty vadságát és első fotóit készítette a tőlem ajándékba kapott géppel, amivel -mellesleg- a 2007. évadot fényképeztem. A kép maga jól sikerült, ám a téma beállítását még gyakorolni kell.

                                    Az 5 kilós pikkelyes a Gyékényből. Catched by Misi.

Ennek a fele sem tréfa, míg a macska alszik, cincognak az egerek! Ha halat akarok fogni, a regeli horgászatban nekem is részt kell vennem, annál is inkább mivel az utóbbi 5 napban, de minimum 4-5 alkalommal egy héten 2.fokú riasztás van délután, este, sőt éjjel is. Ez a hétfő délután sem volt kivétel, alig helyezkedtünk el, máris takarítottak el minket a vízirendőrök a pályáról.

Kedd reggel a teljes csapat hiánytalanul megjelent a tetthelyen, még olyan megrögzött esti horgászok is, mint én. Közepes DNy-i hullámzás kezdődött, kavargó szél -érdekes módon röpke három óra alatt kétszer fordul körbe a szélirány- mellett, hogy később É-i-ban állapodjon meg. Váltogattam helyeimet, hol a Gyékénybe, hol a Sarokra ültem be. Minden alkalommal szórtam pár szem főtt kukoricát, pótlásnak, az érdeklődés fenntartása -már, ha van- céljából.

A soronkövetkező váltás a Sarokra esett negyed 10 környékén. Még mindig DNy-i, de már gyengülő, simuló hullámzás volt. Negyed óra múlva, minden előjel nélkül -még jó, hogy figyeltem- elindul a jobb oldali úszóm felfelé, himbálózva a hullámzásban. Nem gondolkodom, megütöm! Erős ellenállás, majd húzás feszíti izmaim. A ponty bevág a gyékénybe, de mindjárt ki is fordul. Most előre, a másik gyékénykötegbe tart, el tőlem amennyire csak bír. Szerencsére -ezt tapasztalatból tudom- a gyékény nem tesz kárt a 0,25-ös Penn fonottban, nem kell tartani szakadástól. Ha jól akadt a horog, csak idő kérdése mikor tudom kivezetni. Nehezen, de sikerül, már előttem a nyílt vízen van! Elsőre megmerítem.

                                                Sarki 6,6 kg-os vadszerű tükörponty

Mig rendezem és fotózom a kifogott pontyot szemembe ötlik, néhány kirívó furcsasága. Vajon Ti is látjátok amit én? Szeretném, ha megírnátok, Ti mit véltek felfedezni?

       A Sarok június 30.-án, a fogás utáni pillanatokban. A jobb oldali lyuk adta a pontyot.

A legutóbbi írásomban képen mutattam meg a környékünkön tanyázó, méltóságteljes hattyúcsaládot. Legnagyobb szomorúságomra egy héttel később, már csak ezt a fotót tudtam elkészíteni róluk. Betegség, vagy harcsa negyedelte meg a családot? A gúnár -közelségem miatt- már támadó poziciót vett fel családja védelmében,... látszik is... nagyon helyesen! Nem tehettem mást, visszavonultam!

                                    A megfogyatkozott család. Már csak három fióka maradt.

Végül a korábban szemléltetett Akali vízibusz mellett szeretnék egy -látókörömbe került- másikat is bemutatni. Valójában ez a menetrendszerinti járat Badacsony és Keszthely között. Szintelen, eléggé elaggott, ócska kinézetű vízi jármű az Arács, nem is értem,... eladható reklámfelület fejében kifesthetnék legalább, mint az Akalit. Milyen gazdái vannak a BHRT-nek? Vagy ennyire nem éri meg hajót üzemeltetni a Balatonon? Lehet, hogy csak a Keszthelyi-öböl ilyen frekventált? Ide jó, a legócskább vízibusz is? Arról már nem is beszélek, hogy ezeket az 50 éves, belülről is lepusztult, koszos, büdös, zajos, elhanyagolt hajókat ideje lenne újra alaposan felújítani,... esetleg leselejtezni! Azonkivül a borsos, Keszthely-Badacsony, 21 km, főidényi, teljesárú retúrjegy -á 2800 Ft- sem teszi vonzóvá használatát családok számára. Ezért aztán többnyire üresen jár napi egy alkalommal, oda-vissza! Van is, meg nincs is, pipáljuk ki... a neve meg, ráadásul... /H/Arács!

Utazott már valamelyikötök pl. a Wörtersee-n hajóval? Akkor tudja miről beszélek!

                                             Öregecske, lepusztult, zajos... de, a miénk!!!

Kívánok nagy botgörbüléseket -ez már a főszezon- ne hagyjatok ki egyetlen alkalmat sem! És remélem beszámoltok róla nekem is.

Üdv.

Írja és szerkeszti: kocika