2010. Ötödik bejegyzés -barátok közt.

Olvasóim, Barátaim!

Kifejezetten szerencsésnek tarthatom magam. Az idei év -az internet világának különleges ajándékként- több nagyszerű ember ismeretségével ajándékozott meg. Olyan emberekével akikről korábban nem is hallottam, de most, hogy megismertem őket, látom be, mennyivel szegényebb lenné/n/k nélkülük. Szerencsésnek mondhatom magam azért is, mert közülük néhányat már jó barátomnak tekinthetek.

Horgászemberek számára a barátság elmélyítésének legtermészetesebb módja -mondhatni megkoronázása- a közös horgászat, az élmények együttes átélése... főként, ha mindez több napon keresztül egy kis csónakban történik. Nekem mindez megadatott, nem is egy alkalommal és a sor még folytatódik...

Jantner Csaba, látogatását követő levelében, így ír benyomásairól: "Belekóstoltam nálad a horgászatba... szerencsések vagytok, hogy napi szinten élvezhetitek ezt a csodát! Bevallom azóta kicsit meghalványult a Duna, megperzselt a tengeretek. Gyakran kapom azon magam, hogy lelki szemeimmel a nagy víz rejtekeit kutatom..."

Nagy örömömre szolgált, hogy Csaba után Mauterer Mihály barátomat is meghívhattam -kivel a "Dunai fosztogatók" c. írásom kapcsán ismerkedtem meg- vendégül láthattam és három napos horgászatunk alatt bemutathattam neki a Balaton, a környék és az itteni csónakos horgászat páratlan szépségeit. Róla tudni illik, hogy a Komárom-Esztergom megyei Duna-szakaszon dolgozó Halőri Szolgálat tíz fős csapatának vezetője és a horgász egyesületek megyei szövetségének alelnöke. Szakmai munkájában elkötelezett, a természetet, élővilágot szenvedélyesen szerető, gondjait magán viselő, nagyon közvetlen, barátságos, szellemes embernek ismertem meg. Az EuroHorgász magazin júliusi számában hat oldalas, képes interjúban mutatkozik be kis csapatával a nagyközönség előtt és fejti ki nézeteit, hitvallását... /Sajnálom, de nem kaptam engedélyt a cikk utánközlésére. Ki tudja , miért?!/

Komárom-Esztergom megyei Halőri Szolgálat vezetője és dolgozói.

Mivel M. Misivel való nagy horgásztalálkozót -hosszas időjárás kutatás után- augusztus második hetére rögzítettük, az addig még rendelkezésre álló időt szerettük volna a legjobban kihasználni az én keszthelyi Misimmel... mindenek előtt horgászni és megtenni a szükséges etetési előkészületeket a különleges vendég fogadására, nehogy szégyenben maradjunk. Kifejezetten, hízott a májam, hogy a horgásztársakat viccesen, szigorú, háromnapos, főhalőri látogatással, szemlével riogathattam, cukkolhattam... -"Aztán viselkedjetek!"- tettem hozzá... mélyen összeráncolt szemöldökkel.

Az augusztus 6-7.-én átvonuló -rekordmennyiségű, 55 mm csapadékot hozó- hidegfront két napra ugyan lelassította fenti tervünket, de ezzel az utolsó akciójával végérvényesen el is szállt az ereje. Hirtelen, a semmiből kerekedve, beköszöntött az igaz fürdőgatyás nyár és fokozódó, elnyújtózó, kánikulai kilátások elé néztünk. Nappali, kora délutáni horgászat még a legelszántabbak számára is lehetetlen vállalkozásnak tűnt, ezért -Pipin kívül- nem is kísérletezett ilyesmivel senki sem.

"Hullámzó Balaton tetején"... szól a nóta.

A mi taktikánk jottányit sem változott, a lemenő Nap kínálta enyhülésben etettük pontyozó helyeinket, majd nekirugaszkodtunk a végtelen víznek, fogas reményében... de már csökkenő lelkesedéssel. Az utóbbi néhány látogatásunk -az árvaszúnyogokkal való hadakozáson kívül- még egy árva kapást sem hozott. Úgy tűnt a távolabbi -korábban fogós- területeket elhagyták a fogasok... ezt, az éjszakánként, lárvából kikelő árvaszúnyog tömeget talán már ők sem bírták elviselni.

Közelebb húzódtunk, a parthoz 700 méterre állapodtunk meg, ahol kifejezetten kemény, karcos aljzatú feneket találtunk. Itt kisebb mozdítások, kezdeti indítások sűrűn előfordultak -induló reményeket gerjesztve- de a sokadik befejezetlen kapás után már gyanakodtunk, ez nem fogas, valamilyen, számunkra ismeretlen hal játszik a felkínált küsszel, esetleg beleúszik a zsinórba. Nem is húztuk sokáig ezt a meddő tevékenységet, mert várt még a beetetett gyékény. Érdekes módon az egyik botom kihúzásakor éreztem, valaki enyhén fickándozik a zsinór végén. Kis /kő/süllő volt a tettes, kishalamat bekapva, nyomban el is aludt, ezért nem mozdult.

Balatoni /kő/süllő. Sérülés nélkül szabadult, küszömmel a gyomrában. Jól lakattam!

Ott hagyva a "bogaras" vizeket, megtépázott idegeinknek szinte felüdülést jelentett a visszatérés megszokott, gyékényi, pontyozó helyeinkre. Itt ugyanis, csak töredéke volt ezen kellemetlen rovaroknak és a szokásos, friss, parti, északi fuvallat is elviselhetőbbé tette a maradást, a 25 fokos, izzadtságos, állig beöltözött, fullasztó éjszakában.

Ezek a késő éjszakai gyékényi visszatérő látogatások számomra nem voltak eredményesek, de Misinek bejött... duplázott. A héttel ezelőtt fogott 8 kilós nyurga pontyának érkezett meg a párja, szép emelést produkálva, augusztus 8.-án, este 10 órakor, 7 kilós személyében. Hosszas viaskodás, kitörések után adta csak meg magát. Az ügy pikantériája az, hogy fárasztás közben puskalövés-szerű durranást hallok, miből rögtön tudtam, ez hangot csak egy derékba törött bot produkálhatja. Misi ügyességét dicséri, hogy a harmadik tagnál eltörött 4 méteres, teleszkópos Byron pontyozó lifegő fele ellenére is kezelni és menteni tudta a helyzetet. Az élesebb szeműek az alábbi képen észrevehetik a törött botvéget.

A 7 kilós sudárponty, törött bottal. Szép teljesítmény!

Időközben új horgásztárssal bővült kis csapatunk. Az egyik estébe hajló délután a Gyékényből a Sarokra költözve vettem észre, hogy egy kis csónak bújik meg a gyékényes sűrűjében, a bedobott úszóimtól legfeljebb 5 méterre. A növényzettől takarva, nem láttam, ki az, de kezdődő nyugtalanságomat gyorsan elűzte egy, a sűrűből érkező hang, mely az illedelmes bemutatkozást követően plátói kézfogásban is részesített. Kötetlen beszélgetés kezdődött közöttünk, melyből hamarosan megtudtam, hogy az ismeretlen Orr Lajos Várvölgyön élő szobrászművész -kinek megannyi köztéri alkotása található szerte az országban- és nem mellesleg a Budapesti Képzőművészeti Egyetem óraadó tanára, ráadásul, családjával a jó balatoni halat is kedvelik. Egy ismerőse horgászhelyeit megörökölve került hozzánk. Kevés tapasztalata révén, szeretne a csónakos nádi horgászat rejtelmeivel is behatóbban megismerkedni. Ehhez kért segítséget tőlem. Eddigi rekordját egy 3 kilós ponty tartja... mondtam neki, ha itt megmarad és kitart, látni fogja, ez nálunk a szokásos, visszaengedett méret.

A gyékény első ajándéka. Ezen még Lajos is mosolyog...

Elérkezett a jeles nap -augusztus 10.-e kedd- Mauterer Misi barátom a jelzett időben érkezett. Tikkasztó, forró, igazi balatoni, perzselő nyári délután fogadta, olyan, amiről horgászember csak álmodni tud és amivel csak a legjobb barátaimnak tudok szolgálni. Ráadásul, a hét hátralévő részére, az előrejelzések szerint, ez a helyzet még csak "fokozódni" látszott. Elhelyezkedés és megfelelő felfrissülés után lázas botszerelés kezdődött... balatoni fogasra, küszökre, keszegekre edzettük M.Misi botjait. Aztán összekészítettük csónakba bepakolandó cuccainkat, melynek mennyisége már-már abnormális méreteket öltött -a botok erdején, szerelékes dobozokon, etetőanyagos vödrök garmadán, extra élelmiszeres táskán kívül még M. Misi téli thermo öltönye is helyet kért magának- de annál nagyobb volt lelkesedésünk, hogy egy kis nehézség elvegye kedvünket a remélt kalandoktól.

Mire megetettük pontyozó, gyékényi helyeimet, keszthelyi, kocsmáros Misi is befutott, így két csónakkal, hármasban vágtunk neki a Balatonnak és egészen messzire -a Györöki mólótól, mintegy 1500 méterre Mária irányába- szaladtunk. A tükör sima vízen szél sem rebbent... horgonyainkat mintegy találomra eresztettük le... tájolási fő szempontként a Tanúhegyek teljes látványa szerepelt.

Alkonytájban, a földön túli panoráma igéző csodálásából hirtelen, a csónakdeszkán súrlódó kapásjelző jellegzetes hangja hozott vissza a jelenbe, jelezve, hogy itt a földön is van még egy kis dolgunk. Ebben M.Misi botja volt a ludas. A rajta lévő, étvágygerjesztő kishal tetszett meg egy arra kószáló fogasnak, így vacsora tájt... kinek volt mersze megtörni ezt az áhítatot.

M.Misi remekül követte az -dunai lévén szokatlan- instrukciókat és türelme jutalmaként egy szép másfél kilós fogassal ajándékozta meg a Balaton.

M.Misi balatoni fogasa. A másnapi ebéd főszereplője.

Este 9 óra tájban már fészkelődni kezdtünk, a rajokban támadó és mindent ellepő árvaszúnyogok miatt felrémlett a menekülés gondolata, de a kapások teljes leállása sem bírt további maradásra bennünket. El is hagytuk ezt a tájat és a gyékényi pontyozó helyeink felé irányítottuk csónakjainkat. Ott néhány kisebb mozdításon, lehúzáson kívül nem történt semmi érdemleges, mi mégsem unatkoztunk, rengeteg mondani valónk volt egymásnak. Éjfél után értünk haza és egy pohár borral köszöntöttük az új napot.

Nem keltünk korán, de nem is volt miért. Nem terveztünk reggeli horgászatot... a pompás, verőfényes, nyári délelőtt egy kis kirándulásra csábított. Örömmel mutattam meg M.Misinek Keszthely világhíres nevezetességeit, többek között a Festetics kastélyt és a Fő téren álló, 1386-ban épült ferences rendi Magyarok Nagyasszonya plébániatemplomot. Kirándulásunk méltó megkoronázása Misi horgász barátom folklorisztikus kocsmájának meglátogatása volt, kellő mértékű frissítő bevitele és a délutáni, bevetési program egyeztetése végett.

Késő délután a gyengülő napsütésben öröm volt kihajózni a tükörsima, szellőtől sem rebbenő vízre. Pontyozó helyeim előző éjszakai alapos beetetése új lendületet adott lankadó reményeimnek... mert az mégsem lehet, hogy egyetlen darab, balatoni, nádi pontyot sem tudok mutatni messziről jött barátomnak!

A tervezett tó-közepi indulásig még volt egy kis időnk. Beálltunk a Gyékénybe. Én elővettem dióverő kaliberű, pontyozó szerelésem, M.Misi keszegezni, küszözni készült finom, könnyű botjaival. Frissen gyúrt, sárgadinnye nagyságú, furfangos összetételű gombócokkal bombázta a vizet, messze űzve minden arasznál nagyobb vízi lakót a környékről. Szépen gyűltek a keszegek és a horogra érett küszök, de minden eshetőségre készülve, azért két adag lefagyasztva ott lapult hűtőtáskámban, Misi részére kevert, flakon fröccs és szendvicseink mellett. Nagyvonalú helykínálatot jelentett Misi fél köbmétert felemésztő -szibériai telekre rendszeresített- thermo öltönyének mellőzése,... úgy döntöttünk, hogy a 28 °C éjszakában, most kivételesen nem cipeljük magunkkal.

Szürkület előtt indultunk, ismét két csónakkal, a tegnapi fogasozó helyünk irányába, de annál még beljebb, még mélyebben az öbölbe csúszva. Már gyakorlottan és igen jó kedvűen horgonyoztunk le, szigorúan a nevezetes, vulkanikus hegyekkel szemben. Egymás után repültek kis küszeink horgainkon a szélrózsa minden irányába, majd kényelembe helyezkedve, elégedetten adtuk át magunkat az élvezeteknek. Kapás, mozdítás nem zavarta együttlétünket és ez az állapot sötétedés után is folytatódott. Azonban a Keszthelyi öböl nem alszik, még a kedvünkért sem. Tegnap már kaptunk ízelítőt a lámpagyújtás utáni zümmögő állapotokról és ez ma sem indult másként.

Indult -mondom- mert nem állt meg a tegnapi szinten ez a folyamat. Repkedő lények milliárdja borított el minden víz feletti tárgyat, menekvés nem volt. Ebben a hangorkánban már meg sem kíséreltem átszólni, a tőlünk 50 méterre ülő Misinek, a csónakom orrában ülő M.Misi felé is kiabálnom kellett. A tükörlap simaságú vízfelület torzítás nélkül verte vissza parti fényeket, rápillantva, forrásban lévő, gyöngyöző, bugyogást láttunk mindenfelé, a mélyből felrajzó árvaszúnyog tömegek invázióját. Olyan volt ez a buborék-orgia, mintha tengernyi pezsgő ömlött volna a Balatonba...

Az én tűrőképességem legendás, de ez már nekem is sok volt. M.Misi dunai, kemény legény, sok mindent tapasztalt már, de -elárulta- ilyen állapotokba még sohasem ütközött azon a fertályon. Pánikszerűen pakoltunk és szabályosan menekülőre fogtuk a dolgot. Ki a parti gyékényes árnyékába, ami már-már a béke szigete, ha egyáltalán létezik ilyen az idei, éjszakai Balatonon. A parthoz közelítve, kissé megnyugodva, megálltunk, rendeztük meggyötört sorainkat. Innen nézve már viccesnek tűntek a történtek... ki-ki a maga módján adott hangsúlyt ennek, amit az alábbi képek is szemléltetnek.

A két vihar/árvaszúnyog/vert Misi.

Gratulálunk egymásnak... sikeresen túléltük a megpróbáltatásokat.

Gyékényi helyeim ma sem mutattak semmiféle aktivitást -az egy, lehúzást követő üres vágáson kívül- M.Misi keszegező, patronnal megvilágított úszói is mozdulatlanul, szinte vízbe fagyva álltak. Sarkot és a Gyékényt többször váltogatva, éjfél körül adtuk fel a meddő várakozást, a másnap délelőtti horgászat előkészítéseként alapos után etetéssel éltünk. Nyugovóra térésünk előtt, idegeink átfésülését ismét egy pohár bor segítette.

Augusztus 12.-e -csütörtöki nap- ha lehet fokozni, még az előzőeknél is szebb, melegebb reggelnek indult. Nagy kedvvel készülődtünk és már 7 óra előtt elfoglaltuk az etetett Gyékényt. M.Misi újbóli, etetési bombázása után hamar megnyugodott a víz és az erre seregestől beinduló dévérek, vörösszárnyúak bizakodást adtak nekem is... Időközben keszthelyi kocsmáros, Misi barátom is befutott... immáron négy pontyozó és két keszegező bottal uraltuk a környéket.

Nicsak, nicsak! Mit látok? Bal oldali úszóm enyhe bizonytalankodása jelzi, valaki ólálkodik a környéken. Ez már M.Misinek is felkelti az érdeklődését, ketten koncentrálunk az áhított akcióra. Mielőtt figyelmünk lankadni kezdett volna, apró emelés után, már indult is oldalirányba, lefelé az úszóm. A bevágás pillanata előtt még felrémlett... nem lehet, hűű, de valami nagy ponty, de azért derekasan küzdött. Gyors szákolás, horogszabadítás után, szabadulása előtt, egy gyors fotónak azonban nem tudott ellenállni ez a kettő-feles kis ponty.

Behatárolt idővel rendelkeztünk, mert az ebédre előkészített flekken húsok szabadtéri sütögetése tradicionálisan az én reszortom és ezt -tudvalevőleg- nem lehet elkapkodni. Nem is tettem! Elfogyasztása és leöblítése után jól esett egy kis, megérdemelt, délutáni szieszta.

Nem indultunk korán a délutáni bevetésre. Nyílt vízi fogasozás nem szerepelt a terveink közt -őszintén szólva- a tegnapi események hatására, még a gondolatába is beleborzongtunk. Már úton a helyeink felé, messziről feltűnt, hogy Zoli mögött ül valaki. Nagy meglepetésünkre -M.Misivel közös ismerősünk- Kametler Laci volt az! Az áprilisi találkozásunk után, a váratlan viszontlátás nagy örömöt váltott ki belőlünk. Odakötöttük csónakunk, felhőtlenül bolondoztunk, viccelődtünk, élveztük egymás társaságát... Sokan gondolták, hogy ez a délután különleges, mert aki tehette, mind ott volt a vízen, teltházas állapotok uralkodtak a mi szakaszunkon.

Az est leszálltával elkoptak a nappali horgászok, csak a megszállott éjszakai, patronos vadászok maradtak. Négy csónakkal, összetömörülve szálltuk meg a kis öblöt, Misi a bal szélen, Pipi előttem, bent a gyékényben, tőlem közvetlenül, pár méterre jobbra, Lajos fürkészte úszóit. A Sarkon néhány úszóbillegtetés, beleúszás keltette fel figyelmünket, de mivel elmaradt a folytatás, kis idő elteltével, szép lassan átköltöztünk a Gyékénybe.

Jó ideig semmi sem történt, M.Misi keszegező patronja is mozdulatlanságba dermedt. Fél óra is eltelt, mire megjött az első beleúszás... lassan, komótosan elmerült a bal oldali úszóm. Aztán ismét felbukkant, de már akcióra kész karral és kimeresztett, négy szemmel figyeltük, vártuk a folytatást. Ami nem is maradt el!

Persze, ahogy az lenni szokott, a sötétben az erősen koncentrált úszóra több mozdítás nem érkezett. A szemem sarkából viszont változást észlelek, a tőle két méterre álló jobb oldali úszóm állapotában. Mire ennek ténye eljut a parancsközpontba, patronom már arasznyira kilóg a vízből és dőlni látszik. Szólni sincs időm, ösztönösen ráütök. Erre pontyom azonnal beugrik a gyékénybe. Az tartja, fröcsög, forr a víz, csak a halott és Pipi nem hallja ezt az akciót. Ez a nagy zaj elégedettséggel tölt el, de ugyanakkor aggódom is, le tudom-e hozni a gyékényről anélkül, hogy szabadulna? Minden ügyességemet összeszedem, óvatosan eresztek a zsinóron -általában ez bejön- kiszabadítja magát a növényzetből és már a tisztáson cikázik vad erővel. Összeszedi a másik zsinóromat is, de ez most nem érdekel. Meg kell fognom, vendégemnek látnia kell egy komolyabb balatoni pontyot. Fárasztás közben -már felkapcsolt fejlámpa fényénél- látom, hogy sudárponty a delikvens, ez igazolja vadságát. Külön fényképészemnek köszönhetően, most először készülhetett kép a szákolásról is.

A sásban vívott harcot mutatja a zsinóron fennakadt gyékényszál is.

Az éjjel 11 órai, kukoricát kívánó sudárponty. 5,7 kg.

A mellettünk ülő, a mutatványt végig asszisztáló, keszthelyi Misi megjegyezte: -"Szuszogásod elnyomta a hal fröcskölését! Hiába, no... megöregedtél, már nehezen bírod!" -"Háát... igyekeztem, nehogy szégyenben maradjak!" -válaszoltam.

Későre járt. A gratulációk fogadása után -az ígéretes mozgások izgatták a fantáziám- szerettem volna még visszaülni a Sarokra egy kis időre. Bedobást követően nem sokkal, már jelzett is az egyik úszóm, hal van bent. Jól van kiskomám, ha fel akarod venni a kukoricám, megvárunk. De nem akarta... csak úszkált a helyen, néha beleakadva a fonott zsinórba. Felmerült a gyanú bennem, talán nem is ponty, mikor az úszó eltűnése és víz alatti megindulása akcióra serkentett. Ráütöttem, de a horog, szerelékestől, üresen vágódott ki a vízből.

Már megint hajnali két óra körül táncolt az óra mutatója, mire hazaértünk. A -már szokásos, feszültségoldó- pohár bor mellett összegeztük élményeinket és ígéretet tettem M.Misi barátomnak, hogy a márnázási szezon közepén viszonzom a látogatást az ő birodalmában, a távoli, északi vizeken, keszthelyi Misi barátommal. A frissen felfalt első-napi, balatoni fogasát természetesen pótoltam a saját készletemből.

Szerencsés csillagzat alatt született, mert az év legszebb három napját szemelte ki a látogatásra. Alig, hogy elindult, délutánra megérkezett az újabb front, lehűléssel, kis esővel, nagy széllel és annak minden kellemetlenségével, több napra befagyasztva a horgászatot. Ténykedésünk a csónakok kimerésében és egy kis szoktató ráetetésben merült ki. Felcsalizott botjainkat is csak megszokásból vetettük ki, különösebb hit nélkül. Észrevehetően megváltozott a környezet, a már laposabb pályát befutó Nap tipikus, augusztus végi hangulatot varázsolt körénk.

Varga Csabát nem szükséges bemutatnom Nektek. Ő az a budapesti illetőségű, családjával Őrvényesen nyaraló és horgászó, aki már második írásával örvendeztetett meg bennünket. Régi vágya volt egy közös horgászat keretében bemutatni a Bázsai-öböl kincseit, melynek nagy örömmel néztem elébe. Azonkívül azt is szeretné, ha bevezetném a fogasozás rejtelmeibe, az alkalmas szerelés összeállításával. Hosszas időjárás-böngészés után választásom augusztus 16.-a, hétfői napra esett... az ugyan kissé szelesnek ígérkező, de napsütéses idő szólt mellette.

Hajnali hat óra előtt parkoltunk le az örvényesi horgász egyesület kikötő bejárata előtt. Utcai cipőnket gumicsizmára cserélve 50 méter hosszan, tán arasznyi széles, bokáig érő, piócáktól hemzsegő vízben gázoltunk át teljes szerelésünkkel a csónakkikötő deszkapalló mólójáig. Dicsértem is a kikötővédelem ilyen elmés és olcsó módját, de Csaba szerint az igazság az, hogy az idei magas vízállás kényszeríti jövet-menet a gumicsizmát a lábra. Akárhogy is van, a csónakos horgászat ennél sportosabb módját keresve sem lehetne találni, ugyanakkor rámutat, nekünk ott a déli fertályon mekkora fene nagy kényelembe van részünk.

A képen látható kis nyíláson juthatunk ki a szabad vízre, onnan tán 100 méterre balra található Csaba nádi helye. Korallzátony-szerű, vihar-törte nádfal kis nyílásán keresztülgázolva nagyobb szobányi tisztásra érünk, annak a végében nyiladék, előtte kikötő karók. Mintha az "Elvarázsolt kastélyba" léptünk volna. Mindenfelé bedőlt, összetört nád, szúrós, víz felszínéig nyújtózkodó hínártömeg, sötét, majdnem fekete, ivóvíz tisztaságú víz... na, itt sem fogunk halat, fog el az érzés. Szokásos kukoricával csalizok, Csabánál repül a gilisztás szendvics. Kisvártatva apró keszeg csipkedi a giliszta csücskét, nem bír vele. Viszont állandó mozgásban tartja az úszót, nem engedi lankadni figyelmünket. Én unom meg először.

Június elejéig talán még jónak tűnhet ez a hely, de aztán el kell hagyni -gondolom- és ennek hangot is adok. -"Gyere Csaba... menjünk egy kört az öbölben, szeretném megismerni."-mondom. Kiérve a sűrűből, észreveszem, hogy DNy felől erősen borul, súlyos, sötét felhők tornyosulnak. Nem erről volt szó az előrejelzésekben! Bekapcsolják az elsőfokú riasztást... nyugtalankodom, vajon mikor nyomják meg a másik gombot is?

Elénk tárul a Bázsai-öböl csodálatos panorámája, melyet jobbról a Tihanyi félsziget zár le. Mindenütt sűrű nádas feszül a partnak, előtte kör alakú gyékényszigetek, melyből legalább hármat számolok. Nád előtti, dús hínarasok fájdítják tovább a szívemet. Micsoda horgászparadicsom! És szinte érintetlen! Meglepetésemre, ameddig szem ellát, az egész öbölben egyetlen csónakot és egyetlen karót sem látni a nád, a gyékényszigetek előtt. Ezt a pazarlást! A helyiek kizárólag a belső nádas tisztásait erőltetik, melynek eredményessége önmagáért beszél: keszegek, kárász, néhány compó. Ponty sehol, ha ritkán mégis akad, az sem ad okot dicsekvésre.

-"Na, Csaba, a maradék szabadságod idejére keresek Neked egy jó pontyozó helyet, ahol -kis szerencsével- komolyabb pontyokba is akadhatsz!"- mondom neki, miközben előzőleg kivett karójával tapogatom a nád előtti tófeneket. Ígéretemmel nem vállalok túl nagy rizikót -ismerve a mi körülményeinket- mivel senki nem etet és horgászik a nád előtt, pedig ilyenkor itt kell keresni a pontyokat.

A kinézett és kitapogatott, nádas előtti hely. Senkinek sem jutna eszébe ott ilyet létrehozni.

Az első, alapos etetés. A bedőlt nád még igazításra szorul.

Jobb híján, etetés után azonnal beülünk a friss helyre, megtesztelni a fenék egyenletességét, a mélységet, immár éles körülmények között. Felnézek az égre, a távolban gyülekező sötét fellegek nem sok jóval kecsegtetnek... felpillantok a viharjelzőre, eszeveszett villogás tudatja velünk a délelőtti horgászat végét. Még csak 9 óra múlt...

Csaba nagyapja keze munkáját dicséri kis nyaralójuk, melyben épp elfér szép családja az állandóan nyüzsgésben lévő három, tündéri gyerekkel. A fogasozó botok szerelése után előkerültek a nagy becsben tartott ereklyék, Nagyapa szerelt, sok harcot megvívott egybe bambusz botjai... kis leporolással, akár azonnali használatra készen.

Hosszú még a nap... félóránként szaladtunk ki az utcasarokra tájékozódni a villogó állapotáról. Aztán, csodák-csodájára három óra után megszűnt mindenfajta jelzés, szabad utat kaptunk akár a távolabbi fogasozáshoz is. Az egyre erősödő DNy-i szélben és hullámzásban szemre 1000 méter körül távolodtunk el a parttól. Szélbe állva, körülményes lehorgonyzás után kidobáltuk kishalainkat és az erősen imbolygó csónakban igyekeztünk kapásjelzőinket nyugalomban tartani. Nem sok esélyt adtam sorozatos kapásoknak, fogásoknak... de, ki tudja?

Egy óra múlva Csaba jelzője határozottan elindul, mire kézbe veszi a botot és instrukciómat követve adagolni kezdi a zsinórt. Minden előírás-szerűen történik és a bevágás is akad. Később már a szákban pihen a jó kilós balin.

Örvényesi Toldi Miklós -alias Varga Csaba.

Ezzel a balinnal el is szállt a Balaton adakozó kedve, estig már -egy ígéretes indításon kívül- más esemény nem történt. Elszoktam a csónakdeszkán való fél napos üléstől... először fészkelődtem, aztán felálltam, de az igazi megnyugvást a parton, illetve a kocsiban való nyújtózkodás, hátradőlés jelentette derekamnak. Útközben hazafelé, hálásan idéztem fel a jó társaságot és az aznapi szép emlékeket.

A következő napokban akció esetére szóló forró drót kapcsolatban álltunk és a sors úgy hozta, hogy pár nappal később még egyszer Örvényesre látogattam. De ezt és a további kalandjait már Csaba fogja elmesélni saját írása keretében.

Nálunk, itt a Szentmihály-domb alatti gyékényesben, mit sem változott a helyzet. Etettünk, horgásztunk és többnyire néztük mozdulatlan úszóinkat. Igaz, az időjárás kiszámíthatatlansága is szerepet játszott ebben... a derült, szélcsendes nappalokat feltámadó esti szelek követték, mely több esetben, másodfokú viharjelzéssel vetett véget idő előtt a horgászatunknak. Az ünnepek múltával aztán ismét megnyugodott és gyors melegedésnek indult az idő, visszatért a nyár. Éreztük, ki kell használnunk ezeket az utolsó meleg, éjszakai lehetőségeket, mert feltartózhatatlanul közelgett a tradicionálisan, nyár végét jelentő, augusztusi évszak forduló.

Augusztus 22.-e vasárnapra esett. Misivel hosszú, éjszakába nyúló horgászatot terveztünk. De, nem csak mi gondoltuk így, mert Lajos barátunkat, Péter fiával és Pipit is erre az elhatározásra juttatta az ideális horgászidő. Libasorban, 100 méteren belül szálltuk meg a gyékény előtti helyeinket és úszóink bepatronozása után jóízű beszélgetésbe kezdtünk... Pipi kivételével, ő ugyanis -ha valaki még nem tudná- süket, csak szájról képes olvasni nem túl messziről és főként nappal.

Csörög a telefonom, Örvényesről hívnak. Míg beszélek Csabával, botsuhogást követő vízcsobogásra kapom balra a fejem, Misi viaskodik a távolban, csak a fejlámpája villódzását látom. Hosszú percekig nem válaszol kiabálásomra, ami csak fokozza érdeklődésemet. Nehezen megszákolt, termetes, nyurga-szerű tükörpontyának története érdekes: -bevágást követően a hal megugrott a másik botja felé, ettől megijedve Misi -bal kézzel- kikapta és hátravetette az akadályt jelentő botját. Csak közvetlenül szákolás előtt vette észre, hogy a kirántott bot horga beleakadt a szák sűrű hálójába és az ólom is, vagy 8 szemen fűzte át magát. Innentől kezd izgalmas lenni a történet... hogy lehet megszákolni egy nagy pontyot egy 4 méteres bot beleakadt horgával, ólmával, úszójával együtt, ráadásul úgy, hogy a bot felkapókarja még fixen tartja az egész cájgot? Remélem Misi a hozzászólásokban felvilágosít minket erről... Én már csak a kész tényekkel találkoztam, amit meg is mutatok Nektek. A ponty súlya: 4,8 kg.

Ez jó jel, bizakodni kezdek, várom az első beleúszást. Ám ehelyett jobbról hallok erőteljes csobogást, izgatott, fojtott szavakat. Lajosék csatáznak. Aztán azt hallom, -"Megvan! Bent van a szákban!", majd néhány perccel később, -"Szép, kerek hal, 6,4 kiló! Péter fogta."

El tudjátok képzelni mekkora élményt jelent az eddigi 3 kilós, évekkel ezelőtti ponty rekordot ilyen mértékben űberelni? Szinte hinni sem akarták, hogy ekkora halak is léteznek a Balatonban. Örültem sikerüknek... jobban, mintha én fogtam volna.

Míg Lajosék izgatottan taglalják a kapás, a fárasztás körülményeit, újabb telefonhívást kapok az örvényesi nádasból. Mindenütt megy a hal, jobb lesz igyekeznem, különben lemaradok...

Átköltözök Misi mellé a Gyékénybe, jó ómennek tartom, hogy mindjárt első dobásra sikerül a megfelelőnek vélt helyre eljuttatnom úszóimat. A patronok is jól láthatóak, készen állok a legkisebb mozdulat észrevételére is. Hallgatom a szák fogta horog, ólom, úszó történetét... eközben gyanúsan megmozdul és pillanatra el is merül a bal oldali úszóm. Figyelek erővel, de nincs folytatás. Odaát, Misi csak mondja, mondja... A bal oldali úszóra koncentrálva, majdnem lemaradok a kapásról... mire észreveszem, már ágaskodik a jobb úszóm. Csekély reakcióidőmnek köszönhetően, érezhetően jól akad a bevágás, szépen indul felém a hal. Húzásából nem nagy pontyra tippelek, de kitartóan küzd... mindhiába, ma én nyertem... szákban landol a 4,2 kilogramm súlyú pikkelyes tőponty.

Még nincs 11 óra, vissza kéne néznem a Sarokra! Míg készülődöm, DNy felől szellő érkezik, ami két percre rá megerősödik és már fodrozódik a víz is. Mire sarki helyem magasságába érek már az erős szélben hullámok táncoltatják a csónakot. Leteszek a tervemről, inkább Lajosékat látogatom meg egy fotó erejéig. Alig, hogy végzünk vele, bekapcsolják a másodfokú riasztást. Mára már nincs több horgászat, de egyikünk sem bánja túlságosan. Pipi kivételével mindnyájan fogtunk szép pontyot, elégedettek lehetünk és vagyunk is.

Az est külön furcsasága az, hogy Pipi egész idő alatt mellettünk 10-20 méterre ült, kicsit beljebb a gyékény takarásában és az égvilágon semmit sem vett észre. Mikor eljöttünk, ő még maradt. Másnap, Misi -mint már aki előre sejti a választ- nevetve mondja Pipinek -"Képzeld, tegnap éjjel mindnyájan fogtunk halat!"  Mire Pipi, a maga nyers stílusában, -"Fogtátok ám a f.sz.tokat!" Naná, hogy nem hitte el...

Az idei augusztus különösen kegyes volt hozzám, több szempontból is. Több, szép halat fogtam a szokásosnál és külön öröm számomra, hogy ezeket az élményeket zömmel horgászbarátaimmal élhettem át... és még nincs vége! Bogyó bácsival konkrét időpontunk van egy több napos, őszi balatoni fogasozásra és bírom Szári Zsolt -van, ki e nevet nem ismeri?- barátom ígéretét is egy közös gyékényi pontyozás erejéig. Lehet ennél többet kívánni egy egyszerű, csónakos, balatoni, nádi-gyékényi pontyhorgásznak?

A három napja betört igen markáns, sok esőt hozó front, szabályosan kivégezte a nyarat. Most, mikor ezeket a sorokat írom, csak 11°C mutat a hőmérő és további kiadós esőkre, viharos szelekre van kilátás. Ez még nem a tél, reményeim szerinti hosszú indián nyár, koraősz még sok kellemes meglepetéssel szolgálhat. Azonban figyelmeztet, hogy a késő esti horgászatokra felkészülve, lassan ideje lesz a thermo öltözék leporolásának.

Itt járt a tétlenségre ítélő hidegfront, ami már -ismeritek- tradicionálisan, blogírást jelent nálam... úgy is mondhatnám, a legendás filmcímmel, "Ha kedd, akkor Belgium!".

További, parabolikus ívben görbülő botokat kívánva...

Üdv.

Írja és szerkeszti: kocika